Rodney Stephen Steiger néven született 1925. április 14-én mutatványosok gyermekeként. Ahogy mondani szokták, nehéz gyermekkora volt: szülei korán elváltak, alkoholista anyja verte, így tizenévesen belépett a haditengerészetbe. A II. világháborúban a Csendes-óceánon szolgált, a színház vonzásába leszerelése után került. Lee Strasberg híres színiiskolája után a Broadway deszkáin és a televízióban szerepelt, első filmjét 1951-ben forgatta.
Első jelentősebb szerepét Elia Kazan A rakparton című filmjében kapta 1954-ben, Marlon Brando bűnöző bátyját alakította. Steiger állítólag úgy érezte, hogy a rendező Brandót jobban kedveli, ebből fakadó sértettsége még erőteljesebbé tette játékát - olyannyira, hogy a legjobb mellékszereplő kategóriában Oscar-díjra jelölték. Ezután egyre több ajánlatot kapott, de a tagbaszakadt színészt testalkata, markáns, kerek arca, éles hangja, szúrós szeme, erőteljes testbeszéde negatív szerepre kárhoztatta. Többnyire tragikus sorsú karaktereket, lecsúszott alakokat, szerelmi veszteseket és politikai hazardőröket formált meg.
Humphrey Bogart utolsó filmjében korrupt bokszmenedzsert, az Al Caponéban a hírhedt gengsztert, a Kezek a város fölöttben gátlástalan ingatlanspekulánst alakított. Sergio Leone Egy marék dinamit című spagetti westernjében vadnyugati bandita, a Lucky Lucianóban újfent gengszter volt, és ő játszotta Omar Sharif ellenfelét a Doktor Zsivágóban (a szerepet előtte többen visszautasították). Ő maga összes filmje közül Sidney Lumet A zálogos című drámáját tartotta a legtöbbre, amelyben kiábrándult, a koncentrációs tábort megjárt embert formált meg; jutalma 1964-ben újabb Oscar-jelölés lett.
Steiger a csúcsra az 1967-es Forró éjszakában című bűnügyi drámával ért fel, az amerikai déli kisváros fajgyűlölő seriffje meghozta számára a filmvilág legrangosabb kitüntetését. (Érdekesség, hogy a szerepet először nem neki szánták, hanem George C. Scottnak, aki bár azt először elfogadta, végül visszalépett tőle.)
Karrierje egyik legnagyobb tévedésének azt nevezte, hogy visszautasította a II. világháborús A tábornok (Patton) főszerepét, mert azt hitte, hogy a film a háborút dicsőíti; lehetett volna Keresztapa is Francis Ford Coppola filmjében, de erre is nemet mondott. A helyére lépő George C. Scott, illetve Marlon Brando is Oscar-díjat kapott. (Az akkor 47 éves Steiger A Keresztapában a maffiafőnök legfiatalabb fiának szerepére pályázott, de tervét a stúdió "bizarrnak" minősítette, és még próbafelvételt sem készítettek vele.)
A színész többször is történelmi személyiségek és híres alakok bőrébe bújt: volt Raszputyin, a náci vezető Rudolf Hess, Pontius Pilátus és Napóleon, kétszer alakította Mussolinit. Kevés pozitív szerepének egyike a narrátor volt a XXIII. János pápa életéről készült filmben. Karrierje utolsó évtizedében is sokat forgatott, kisebb szerepet kapott Robert Altman Hollywood praktikáiról és ügyleteiről szóló A játékos című maró szatírájában, a Támad a Mars című sci-fiben, az Ítéletnap című Arnold Schwarzenegger-filmben. 1993-ban Poór István Hernádi Gyula regénye nyomán forgatott Kölcsönkapott idő című krimijében is szerepelt.
Steiger elsősorban karakterszerepekben alkotott maradandót, igazolva a mondást, hogy nincs kis szerep, csak kis színész. A kritikák akkor is lenyűgözőnek és ellenállhatatlannak nevezték alakítását, ha maga a film gyorsan a feledés homályába merült. Szakmai sikerei ellenére magánélete meglehetősen kuszán alakult: a depresszióra hajlamos színész csak negyedik felesége segítségével gyógyult meg, és érthető módon harcolt az ellen, hogy az emberek megbélyegezzék e betegség áldozatait.
A hollywoodi álomgyár sztárjairól, akik szerinte feladják elveiket, meglehetősen lesújtó véleménye volt, és szigorú elvek alapján válogatta meg, hogy mely szerepet fogadja el.
2002. július 9-én halt meg Los Angelesben. Halálát tüdőgyulladás és veseelégtelenség okozta.